PI-PIO (A lámpa a 1862)

Szentatya, most fáj nekem bizonytalanság
Hogy néhány szót nagyon meleg,
De hajlandó vagyok elmondani nyugodtan, az édesség,
És szeretettel, hogy Ön, mint az a szokás,.
Először is tudjuk, hogy mi
nagyon pletykák neked,
Azt mondják, igék kegyelem
Akár ék el a gondolat
Hogy mentse magát a jogart és az evezőlapát Anco,
Hétköznapi dolog, hogy Péter nem volt,
És hogy, Isten sújtják az arca egy igazi,
Azóta negyvennyolc in
Ne tedd ezt egy idegen támadás,
Assoldarlo áldja meg őt és azok ellen, akik
akkor Nomar Oštri testvérek.
Aki vallja Altier a fe’ Krisztus
Io fiú, bár nincs szerzetes vagy pap;
Lehet, hogy lesz egy szomorú gondolat,
V'ingannate; mi udite és Decidete:
A legszebb könyv, ami a földön
Che egészség, örök maxims körülveszi
Tudod, mi az?..
E’ az evangélium, örökség irigyelt
Lasciatovi dai primi antecessori
E’ un libro di condanne commentato,
Non arricciate il pel, apa, la storia
Credetelo, non erra,
E ricorda di voi, Dio v’abbia in gloria,
Bagatelle sul far del medio evo,
Ma come buon cristian tacerle io devo.
Szentatya, beszéljünk őszintén
Úgy értem, mondjuk a szívem a kezemben:
Egy nap az emberek megcsonkított Itala
Örültem üdvözlő a Vatikánban;
Azt mondta az Isten emberének, l'ME che redenta
Azt akarta, hogy a bennszülött eruenta
Lagrimabile föld;
A szobrászat a kép, amely a mag minden
Mint hogy egy angyal élt,
Egy angyal, aki fenyeget all'oprressore;
Voi Challenger serbaste annyi szeretet kegyelem?
Azok, akik még mindig szenved visszahívás
A rosszul hit és lagrimata:
Bocsáss meg a dir, vannak követője
Del Vero, e me ne duol se ven dispiace.
Nel qurantotto d’amor patrio un lampo,
Per cui vi si dicea caldo Italiano,
Ratto v’indusse a scendere sul campo
Dove unito al patrizio il popolano
E il veglio al pro garzon per la rapita
Lor pianta libertà davan la vita;
Ma pentitovi o forse
Mal consigliato dalla giallo-nera
Congrega che v’attornia, all’improvviso
Abbandonaste l’Itala bandiera,
E scagliando anatemi, innocui ferri
Di bottega fallita,
In far codardi acciar di compri sgherri,

Colmo d’inestinguibile paura
Correste di Gaeta entro le mura.
Se abbiate agito mal io non vel dico,
Piissimo pastore benedetto;
Coi papa-re , credetemi, non m’intrico
Poiché so che per lor ci vuol rispetto:
Ma che un tanto presente non arrivi
A farvi alfin comprendere che i vivi
Han d’uopo di respiro
E d’unirsi nell’Itala famiglia,
Se deggio palesar la mia pochezza
Ciò mi desta ben alta meraviglia,
Como pur mi stupisce e mi addolora
Sapere i tanti rivi
Di sangue che per voi scorron tuttora,
Dove vengon protetti que’ribaldi
Dispersi dall’amico Garibaldi.
Se un di la vostra storica insistenza
Vi fruttasse l’imper di tutta Italia,
Armati di coraggio e pazienza
Diremmo : Ebbene si ritorni a balia,
Ma siccome l’insister d’oggigiorno
Non può che fruttarvi che dolore e scorno
Pel semplice motivo
Che gl’Italiani si ficcaro in mente
Di racquistar l’antica capitale,
Ostei di scalta interessata gente,
Mi pare che dovreste quatto quatto
Guardarvi alfine intorno,
Metter le pive in sacco, e dar lo sfratto
A qualche forestier che teme l’ora
Prossima tanto di mutar dimora.
[…]
Sul poter che si appella temporale.
Amatissimo Padre, io prego il Cielo
Che mal per gl’Italiani non v’accada,
Ma ritornate docile al Vangelo,
Ma ritornate sulla buona strada:
[]
Nei tempi in cui viviamo, e ben vedete
Che adesso si ragiona,
Indurre vi si vuole all’umil rete,
Pastor di pecorelle che smarrita
Abbian la via della seconda vita.
Di tutto cuore vi sarà concessa
L’infallibilità, ma pei misteri
Della Fe’, a hármas, Mass,
És nem idegenek a patteggiar:
Mindegyik a saját házában, ezeket a földeket
Nem indokolt a han zarándok kard;
A che barátok noi
A föld’ halott?… E’ idő utolsó
Miután separar az élők a halottak
És vezetni őket a határ túloldalán örökre
E temető; eltávolítottuk az
Visszaadja Liberdade
És VOI, megfosztották rövid bolond
Homályos uralkodási, tornin le afflitte
Elveszett bárány elhagyott!

Hagy egy Válaszol

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni *

*